2012. április 21., szombat

Jótékonysági Koncert a városi gyermeknap javára - 2012

Immáron második alkalommal kerül megrendezésre az a jótékonysági koncert, amelynek bevétele a városi gyermeknap szervezési céljait szolgálja. Célunk, hogy minél több gyermeknek tudjon Pilis város Gyermekjóléti szolgálata, az egyházak és a civil szervezetek igényes és programokban gazdag gyermeknapot szervezni.
Ebben az évben a pilisi és a városunkhoz kötődő tagokból álló Black Magic Band zenekar vállalta a fellépést a jótékonysági koncerten. Pintér Tibor, Árvay Betti, Kovács István, Kovács Attila és Szemereczky Imre (ifj. Szemereczky Imivel kiegészülve) egy estére elvarázsolta a közönséget. Köszönjük, hogy olyan hangulatú és színvonalú koncerten vehettünk részt, amely felejthetetlen élmény és emlék marad! A jazz-es, swing-es ún. jam session örömzenés koncert újra megmutatta, hogy milyen zenei tehetségek származnak a mi városunkból is. Nagy örömünk volt, hogy Sóvári Tamás volt a koncert vendégművésze!
A koncert szervezésében részt vettek Kotyinszkiné Gajdos Szilvia és Kádár Anikó a Gyermekjóléti Szolgálattól, akiknek a segítségét nagyon köszönjük. A koncerten városunk képviselőtestülete és a Kulturális Bizottság nevében Polgárné Czerjak Judit elnök-asszony köszöntötte megható szavakkal a hallgatóságot. A Pilisi Evangélikus Gyülekezet örömmel adott helyet a koncertnek, köszönjük a büfé előkészítésében és lebonyolításában adott segítséget Czombos Anikónak és Ábrahám Katinak, és a pilisi ifi minden tagjának, Keveházi D. Sámuel vezetésével. Gyülekezetünk lelkészei, Pángyánszky Ágnes és Török Anett az est vezetésében és a hirdetésekben segítettek.
A fotókat köszönjük Pálinkás Zsófiának és Horváth Nórinak. A diavetítésre kattintva a fotók egy-egy Picasa albumban is megtekinthetőek!

Koncertfotók I. - Pálinkás Zsófi fotói


Koncertfotók II. - Horváth Nóri fotói


Köszönet a szervezőknek és a segítőknek!

2012. április 15., vasárnap

Evangélikus Ifjúsági Találkozó - Pilis, 2012. ápr. 14.

A Pilisi Evangélikus Gyülekezet adott otthont a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerülete ifjúsági találkozójának. A találkozó szervezői a Gyermek- és Ifjúsági Osztály munkatársai és a pilisi evangélikusok voltak. 
A 200 vendég és kb. 40 helyi résztvevő egy napon keresztül izgalmas programokon vehetett részt. Ez áhítatot, éneklést, koncerteket, játékot és helyben főzött közös nagy ebédet jelentett. A nap fénypontja volt a tombola, melynek fődíját, egy értékes gitárt, a pilisi ifisek nyertek!
Köszönjük a GYIO munkatársainak a fantasztikus lelkesedést és a szervezést, és a pilisi ifiseknek és a gyülekezet vezetőinek és tagjainak a szuper lebonyolítást, a háttér megszervezését, a finom ebédet és az egyedülállóan pilisi jó hangulatot!

A fotókat köszönjük Berki Viktóriának és Pálinkás Zsófiának! A diavetítésre kattintva a fotók egyenként is megtekinthetőek egy Picasa albumban!



Az ifjúsági napról további fotókat tekinthetünk meg a következő webhelyen. A fotókat Pálinkás Zsófia készítette!
Pálinkás Zsófia Picasa albuma a kerületi nap fotóival

2012. április 11., szerda

Hittan Felnőtteknek - Tanítványok Órája

Életünkben egyre erőteljesebben jelentkezik a lelki dolgok iránti igény. Már látjuk, hogy az anyagiak és a siker nem nyújtanak boldogságot és megelégedettséget egy olyan korban, amikor éppen a válság szó nehezedik egyre nagyobb teherként a vállunkra.
Mit jelent az, hogy erre a világra, ebbe a korba születtünk? Mit jelent a boldogság, mit jelent a szenvedés, hogyan kell elhordozni növekvő terheket? Mit hozhat az erkölcs megtartása az életünkbe, minek van még értelme ebben a világban?
Ezeket a kérdéseket valamikor mindannyiunknak meg kell válaszolnunk. Segítségül hívhatjuk azt az ősi hagyományt és hitet, amit keresztyénségnek nevezünk, és ami majdnem 2000 éve szól változatlan örömüzenettel felénk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János evangéliuma 3,16)
Szeretettel hívogatunk tehát minden evangélikust és minden érdeklődőt felnőtteknek tartott hittanóránkra, melynek a TANÍTVÁNYOK ÓRÁJA nevet adtuk. A tanítványok Jézust követő, őt hallgató emberek voltak, akik hozzánk hasonlóan közeledtek vagy éppen távolodtak Istentől, mégis a szívük valahogyan mindig afelé húzta őket, hogy osszák meg életüket a Teremtő és Megváltó Istennel.
Az órák egy sorozatot képeznek, egy sorozat 5 alkalomból áll. Aki az öt alkalmat végigjárja, bizonyítványt kap a Pilisi Evangélikus Gyülekezettől, hogy alapfokú hitoktatásban részesült. Mindenkit várunk, aki alaposabban, részletesebben szeretne a keresztyén hittel megismerkedni. Az órákon kötetlen formában fogunk előadás formájában tanulni, és lehetőség lesz természetesen a kérdésekre és a beszélgetésekre is.
Az alkalmak vasárnapokon, 18 órakor kezdődnek az Evangélikus Gyülekezetben. 
(Pilis, Kossuth L. u. 34.)

Időpontok és témák:
Ápr. 15.   HÚSVÉT JELENTŐSÉGE 
A keresztyénség és a feltámadás kapcsolatáról
Ápr. 29.   JÉZUS ÉLETE 
Hol olvashatok arról, kicsoda Jézus Krisztus?
Máj. 13.   BIBLIA, MINT AZ ÉLET KÖNYVE 
Miért olvassák a keresztyének a Bibliát?
Jún. 3.   HIT ÉS ERKÖLCS KÉRDÉSEI 
„Mindenki másképp csinálja… ?”
Jún. 17.   MIT JELENT A SPIRITUALITÁS? 
Népszerű kérdések az imákról, a zarándoklatokról, a jövőről...

Mindenkit szeretettel hívunk és várunk!

Bővebb felvilágosítás a következő e-mail címen kérhető: agnes.pangyanszky@lutheran.hu

2012. április 9., hétfő

Húsvét ünnepének igehirdetése - Pángyánszky Ágnes

A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia."  Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. (Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.)”  
(Lukács evangéliuma 24,1-12)

 
              Miért keresitek a halottak között az élőt?
Húsvét hajnalban, a Jézus testét őrző sírboltot üresen találják az asszonyok. A pénteki nap drámája után vasárnap mehettek csak ki a sírhoz, hiszen a szombati nap a kötelező pihenés napja volt. Vasárnap a pirkadat már a temetőben érte őket. Be kell balzsamozniuk Jézus holttestét. Ha tehették volna, már szombaton mentek volna, de mivel nem volt szabad, így sietniük kellett. Drága halottuk meg kell, hogy kapja azt, ami minden halottnak jár – a balzsamozás a halottól való méltó búcsúzás fontos momentuma volt. Elbúcsúzunk tőle, gondolták az asszonyok, és az idő majd begyógyítja a sebeket. Fájó, de szép emlék marad az élete, és legalább ott a sír, ahová virágokat vihetünk és nagyünnepeken, vagy otthon néhanapján még emlékezhetünk rá. Hiszen meghalt és eltemették.
De jaj, kiáltanak fel az asszonyok, mi történhetett, hogy üres a sír? Milyen zavar, baj vagy katasztrófa következhetett be? Jézus meghalt, az asszonyok látták, amint utolsó szavai után feje a kereszten előre csuklik és kileheli lelkét. Látták, ahogyan élettelen testét a keresztről leveszik, és könyöradományként kap egy sírboltot, ahová elhelyezhetik. Ha már nem tudta elkerülni ezt a szörnyű véget, ha már ennek így kellett lennie, hogy elvitték és meghalt, és mindenki tehetetlenül állt és nézte a véres tragédiát, legalább a halála után hadd legyen békében a teste. De hová lett a holttest?
Miért keresitek a halottak között az élőt?
A sírnál fénylő ruhás férfiak jelennek meg és kérdést intéznek az asszonyokhoz. A kérdésük olyan, mintha a világot fejjel lefelé fordítaná valaki, és azt mondaná, ez a helyes, mindig is így kellett volna látni. De hát fejjel lefelé? – kérdeznék az asszonyok? Az élő Jézust keresni Itt a temetőben halottak vannak! – Jézus holttestét jöttünk bebalzsamozni, de hiába keressük a testet, nem találjuk a sírban. Mi már nem az élőt keressük, hanem a halottat.
A sírnál a fénylő ruhás férfiak hajthatatlanok. Az élőt kell keresni, de nem a halottak között. Jézust nem bebalzsamozni kell, mert Jézus nincs itt a sírban. A lassan felderengő üzenet ezeknek a fénylő ruhás férfiaknak a kérdésén keresztül jut el az asszonyokhoz. Ha nincs itt, ha nem halott, akkor most él? Mégis él? Hogyan is volt? Mit is mondott korábban Jézus? Meg kell halnia, de fel fog támadni? Akkor valami mégis igaz abból, amit mondott? Amit akkor felfoghatatlan szavaknak gondoltunk, most mégis mintha testet öltenének? Lehet, hogy a világ, lehet, hogy a valóság mégsem úgy van, ahogyan azt mi gondoljuk?
Feltámadt, nincs a sírban, erről beszélt korábban Galileában – az asszonyok ízlelgetik a gondolatot, feszülten figyelik egymás reakcióit, körbe-körbe néznek, hogy milyen furcsa délibáb játszik velük, de a valóság még mindig az, hogy Jézus teste nincs a sírban.
Miért keresitek a halottak között az élőt?
Egy kicsit a jeruzsálemi sírkerttől távolabbra utazva, nem csak térben, hanem időben is, itt a pilisi evangélikus templom békés és megszokott falai között most felénk hangzik a kérdés. Hogyan reagáltok erre az üzenetre? Ha Jézus teste már nincs ott a sírban, akkor tényleg igaz az, hogy ő feltámadt? El lehet ezt fogadni logikusan, a tapasztalatra építve, biológiai, kémiai és fizikai törvényszerűségek alapján? El lehet ezt fogadni úgy, hogy közben végig lefelé görbül a száj, és az a gondolat foglalkoztat bennünket, hogy úgyis a halál a végső győztes? El lehet ezt fogadni úgy, hogy közben nem mosolygom meg azt, aki még hisz és remél?
Már-már kétségbeejtő és tragikomikus az, ahogyan a tanítványok reagálnak a hozzájuk szaladó asszonyok izgatott, egymás szavába vágó, megdöbbenéssel keveredő szavaira. Az üres fecsegés, amit az evangélium szövegében hallottunk, tulajdonképpen egy enyhe kifejezés. Félrebeszéltek, mondják az asszonyoknak az addig oly hűséges, Jézusért mindenüket feladó tanítványok. De most még az ő gondolataikat is felülmúlja az asszonyok izgatott beszámolója.
Üres fecsegés, félrebeszéltek – ennyit tudnak a tanítványok hozzátenni ahhoz, hogy Jézussal valóban megtörténhetett az, amiről korábban többször is beszélt nekik. Hiába voltak ott a tanítványok Jézussal, hiába hallgatták őt saját sorsát megprófétálni, nem jutott el szívük mélyéig az üzenet. Valószínűleg ott állnának a tanítványok velünk együtt a koporsók és hamvak mellett a Pándi úti, a Kávai úti és a Vasúti temetőkben, és őszinte részvéttel szorítanák meg kezünket, amikor éppen elengedjük a fülünk mellett a feltámadásról szóló üzenetet. Üres fecsegés, mert mi sem tudunk hinni abban, hogy a nem csupán a sírok tetején lehet tavasz és újjáéledés, hanem a sírok és a szívek mélyén is.
            Miért keresitek a halottak között az élőt?
Boldog nyulat! 2012-re már oda jutottunk, hogy így kívánnak az emberek egymásnak minden szépet és jót a hosszú hétvégére, ahogyan az ünnepet ma nevezik. Hosszú hétvége, a nyulak ünnepe, kicsit rímelve a fenyőfa ünnepére. Az üres sírra adott reakciónk egy ősi pogány mítosz szintjére degradálódott le. Nem az az igazi baj, hogy elhagytuk hagyományainkat, történelmi és vallási örökségünket, hanem sokkal inkább az, hogy becsuktuk szemünket és bezártuk fülünket a reménység üzenete elől.
Az üres sír történetét egyetlen piciny momentum menti csak meg az ember közömbösségétől. Péter apostolban maradt még annyi nyitottság, hogy elszaladt a sírhoz, hogy utánajárjon annak a felfoghatatlan hírnek, amiről az asszonyok beszámoltak. Van-e esélye annak, hogy a halálba vetett hitből egy megújult életbe vetett hit fakad? Van-e esélye Péternek és van-e esélyünk nekünk, hogy legközelebb teret adjunk egy újfajta reménységnek, amikor temetőben, sírok mellett állunk? Van-e esélye annak, hogy már itt ebben a földi életben ne a pusztulás, hanem a megújulás szerint éljünk?
Ezen a mai vasárnapon talán maradt még bennünk is annyi nyitottság, hogy Péterrel együtt elinduljunk az üres sír felé. Talán még van esélye annak, hogy mi is feltegyük a kérdést: Mi történik akkor, ha az a történet mégis igaz? Mi történik akkor, ha a halál bár valóságos, de még sem az utolsó állomás az ember életében? Mi történik, ha Jézus nem csupán a múlt, hanem egyben a jelen és a jövő is? Milyen lenne az életem akkor, ha az elmúlás, a kompromisszumok helyét átvenné a reménység és az élet?
                Ne a halottak között keressétek az élőt!
Keressétek inkább a szívetekben, keressétek a lelketekben, keressétek a megbotlás utáni talpra állásban, keressétek a műtét utáni első lépésekben, keressétek a megszületett gyermek első sírásában, keressétek ráncos kezek simogatásában.
Keressétek az életet a kereszt önfeláldozó valóságában és legfőképpen keressétek a feltámadásban.
Ámen.

Imádkozzunk.
Istenünk, jó Atyánk! Magasztalunk Téged azért, hogy nem hagytál minket a halálban, hiszen téged sem a halottak, hanem az élők között kell keresnünk. Ámen.

Húsvét hajnali igehirdetés - Krámer György

Éjszaka van, koromsötét, fekete éjszaka,
Emberek egy kis csoportja gyülekezik
Egy görög városban, Thesszalonikában.

Együtt énekelnek és imádkoznak,
És aztán hangosan, együtt elmondanak egy hitvallást
Sokkal rövidebbet, mint az Apostoli Hitvallás,
Amit mi szoktunk elmondani.

A hitvallásuk egyetlen mondat, ami így szól:
Jézus Krisztus meghalt, és eltemették,
Harmadnapon pedig feltámadt a halottak közül.

A hitvallásukat megerősítve, meggyújtanak egy-egy gyertyát.
A hitük, hogy a teremtő Isten nagyobb a halálnál,
Fényt hoz a teljes sötétségbe.

Azután történik valami, ami
Megzavarja a csendes Istentiszteletüket.

Az egyikük váratlanul elfújja a gyertyáját,
És hangosan sírni kezd!

Az édesanyám, az édesanyám halott!
És ő nem támadt fel!
Ott van eltemetve most is a temetőben.

És a példáját követi más is.
Újabb gyertyát fújnak el,
És újabb síró mondat hangzik a sötétben.

A férjem, a férjem is meghalt.
Eltemettük, és azóta sem támadt
Újra életre.
Ott fekszik most is élettelenül.

A következő gyertya is elalszik.

A gyermekemet milyen fiatalon,
Veszítettem el!
Még élnie kellene, de
Élet? Az élethez semmi köze sincs már.

Sorban hangoznak el a nevek,
Az elhunyt szeretteik nevei,
És sorban alusznak el a gyertyák, míg
Újra koromsötét nem lesz.

Álldogálnak ott még egy darabig,
Azután egyikük megszólal.
Akik meghaltak,
Ők sohasem támadnak fel.
Nekik semmit sem mond az,
Hogy Jézus harmadnapra feltámadt,
A halottak közül.

A sötétben álló kis csoport lassan,
Hazafele indul.
A szívükből elveszett,
A hitvallásuk reménysége.

Egy valaki azonban megírja mindezt Pálnak,
Aki pergamenre veti ezeket a sorokat,
Levelet ír a Thesszalonikai gyülekezetnek:

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.”
 (Thess 4,13-14)

Ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt!

Csakhogy ez a baj!
A mi hitünknek határai vannak!
Hinni abban, hogy Isten mindennél nagyobb,
Ami a mi életünket fenyegeti?
A mi hitünk olyan, mint a gyertyaláng a szélben.
Pillanatok alatt kialszik.

Mivel a hitünk,
A feltámadásba vetett hitünk,
Ilyen könnyen kioltható,
Ezért van szükségünk egymásra,
A gyülekezetre!

Úgy, ahogyan a Thesszaloniki gyülekezetnek,
Szüksége volt Pálra.

Hogy a hitük távlata kiszélesedjen.

Nem csak nekünk élőknek igaz, hogy Krisztus feltámadt!
Hanem a halottainknak is szól ez az üzenet!

Talán ma nekünk is egy ilyen biztatásra van szükségünk,
Talán éppen a másik irányból.
Nem csak a halottainkra igaz, hogy Krisztus feltámadt,
Hanem nekünk is,
Akik élünk, és félünk a haláltól,
Minden élethelyzetben,
Amikor a hitünk elér a határaihoz,
És egy ember elveszti a hitét,
Az Istenbe vetett bizalmát,
Akkor különösen is igaz!

A mi hitünk határai,
Nem esnek egybe Isten határaival.

De mivel a hitünk ilyen sérülékeny,
Ezért szükségünk van,
A reménység jeleire,
Amiket tovább adhatunk egymásnak.

A szó, ami engem kiszabadít a reménytelenségemből, nem jöhet tőlem!
Az áldást, ami megérinti az életemet, nem mondhatom magamnak!
Kell valaki, aki kimondja helyettem, nekem!
Kell, hogy egy ilyen hajnalon is együtt mondjuk,
Gyülekezetként, itt a templomban fogalmazzuk:

Jézus Krisztus meghalt és eltemették,
És harmadnapra feltámadt a halottak közül.


Ezen a mai hajnalon, van egy kis magyar gyülekezet,
Egy dunántúli gyülekezet Vönöck kis falujában.

A hajnali istentiszteletet nem a templomban tartják.
A temetőben gyűlnek össze, a ravatalozónál.
Együtt mondják el a hitvallást a feltámadott Krisztusról.

Azután a ravatalozó oltárán égő gyertyáról,
Mindenki meggyújtja a saját gyertyáját.
És amikor mindenkinek a kezében ég egy szál gyertya,
Akkor ki-ki elindul a temetőben,
A saját szeretteinek sírjához.

És az égő, világító gyertyát oda teszi a családi sírkőre.
Oda ahol azok a kedves nevek vannak felírva,
Oda ahol a legnagyobb szükség van a reménységből.

Mert ez a lényeg!
Az, ami akkor történt,
Az nekünk és nekik,
Élőknek, és holtaknak,
Egyaránt az Igazság!

Jézus Krisztus meghalt és eltemették,
Harmadnapra pedig,
Feltámadt a halottak közül!

Ámen.

2012. április 8., vasárnap

Húsvét hajnali feltámadás-istentisztelet 2012

Az alábbi fotósorozatot Lados Attila készítette a ma hajnali istentiszteleten. Nagyon köszönjük, hogy ő is megörökítette azokat a pillanatokat, amelyek annyira megindítóak voltak mindannyiunk számára.




A tavasz virágai Húsvét ünnepén

Húsvéti ünnepünk méltó kísérője volt a tulipános oltárdíszítés. Köszönjük az adományt, amely méltóan fejezte ki hálánkat Isten felé a Feltámadás nagy ünnepén!

Az alábbi fotókat a húsvéti istentisztelet után Pángyánszky Ágnes fotózta. A képek a diavetítésre kattintva egy Picasa albumban egyenként is megtekinthetők.










2012. április 7., szombat

Áldott Húsvéti Ünnepeket!

Húsvétvasárnap örömhírét hajnali 6 órakor kezdjük el ünnepelni a Pilisi Evangélikus Gyülekezetben. A hajnali istentiszteletre és a délelőtti 10 órás ünnepi úrvacsorai istentiszteletre is szeretettel hívunk mindenkit! 

Erős Vár a mi Istenünk! 

Áldott Húsvéti Ünnepeket!

2012. április 3., kedd

Erős Vár alapítványunk beszámolói

2010. és 2011. évi felhasználás
A Pilisi Erős Vár Alapítvány örömmel teszi közzé, hogy a 2010. évben kiutalt SZJA 1%-ból kapott 315 026 Ft-ot az alapítvány köszönettel fogadta. Ebből összesen 134 121 Ft-ot továbbítottunk a Pilisi Evangélikus Egyházközségnek kulturális programokra, és a Baba-Mama klub kialakítására.
A 2011. évben 365 000 Ft-ot továbbítottunk támogatásra, melyet a Pilisi Evangélikus Egyházközségnek irodatechnikai eszközök, fénymásoló, és számítógép vásárlására adtunk.
Mindenkinek, aki adójának 1%-át nekünk adta köszönetet mondunk. Kérjük, a jövőben is bízzanak alapítványunkban, és támogassanak minket 1%-os felajánlásaikkal.
Pilisi Erős Vár Alapítvány

2009. évi felhasználás

A pilisi evangélikusok "Erős Vár Alapítványa" a 2009. évi szja egy százalékából köszönettel fogadta a 327,122 Ft-ot. Az Alapítvány 425.775 Ft összegben támogatta egyházunk kulturális célból a templomunk 225 éves évfordulója alkalmából kiadott könyv megjelenését.

2008. évi felhasználás

A pilisi evangélikusok "Erős Vár Alapítványa" a 2008. évi szja egy százalékából átutalt 338.280 Ft-ot köszönettel fogadta. Az összegből a pilisi gyülekezet fiataljai részére nyújtott támogatást szabadidős programokhoz 320.913 Ft összegben.

2012. április 1., vasárnap

Zenés Passiói Istentisztelet 2012

Virágvasárnap estéjén zenés passiói istentiszteletre került sor a Pilisi Evangélikus Gyülekezetben. Jézus szenvedéstörténetét konfirmandusaink szülei olvasták fel úgy, hogy gyermekeik nem tudtak róla, hogy a szülők is vállaltak szolgálatot az istentiszteleten. A meglepetésen túl azt is célul tűztük ki a szülők bevonásával, hogy a gyermekek is lássák, hogy fiatalok és felnőttek egyaránt tudnak szolgálatot vállalni a gyülekezet közösségében.
Az istentisztelet másik nagy ajándéka az IZSÓP énekkar szolgálata volt, akik Jansik Ildikó vezetésével a passió részei között gyönyörű énekeket énekeltek. Az egész istentiszteletei közösség lelkében mélyen megérintve hallgatta az énekeket, hogy Isten szavára még figyelmesebben, még nagyobb átéléssel tudjunk ráhangolódni. A jeruzsálemi bevonulásról Pángyánszky Ágnes lelkész mondott el egy meditációt az ismeretlenből ismerőssé váló Jézusról.
Köszönjük minden szolgálattévő segítségét, és szeretnénk folytatni gyülekezetünkben a minél többeket bevonó szolgálatot, Isten dicsőségére és az egyház épülésére!
A fotókat köszönjük Berki Viktóriának! A diavetítésre kattintva egy Picasa albumban egyenként is megtekinthetőek a fotók!