2010. május 24., hétfő

Konfirmációi igehirdetés


Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. 
Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés? 
1Kir 19,9-13

Ünneplő Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
A konfirmáció előtti utolsó napokban már csak a torokgyulladás akadályozott meg abban, hogy felemelt hangon próbáljak meg rendet és csendet teremteni ahhoz, hogy a vizsgára rendesen fel tudjunk készülni. Azt vettem észre magamon, hogy a sikeres vizsga érdekében egyre szigorúbbnak és hangosabbnak kell lennem, különben káoszba fullad minden készülés és erőfeszítés. Pedig nem szeretek ilyen stílusban rendet tartani – jobban esett volna szép szavakkal beszélgetni, kedvesen elmondani, milyen jó is a konfirmáció ünnepe, amire készülünk.
És volt egy másik pillanat is, amikor nagyon vágytam a csendre, az odafigyelésre. Többször elhangzott az elmúlt hetek beszélgetéseiben, hogy vannak olyan kérdések, olyan témák, amikről lehet, hogy soha többé nem fog beszélgetni valaki. Ha tegyük fel, nem jön ifire, nem jön templomba, és a család sem beszél otthon erről, akkor lehetnek olyan erkölcsi, életvezetési kérdések, amiről többé nem esik konkrét szó valakinek az életében. Ezért kértem, hogy a saját érdekükben, figyeljenek a konfirmandusok az Isten nekik szóló üzenetére.
Egy lelkész-ismerősöm, aki egyben nagy zenész is, mesélte, hogy egy új zenei szoftverrel egy 80-as évekbeli Pink Floyd számot szeretett volna áthangszerelni, de nem sikerült neki, mert az új szoftveren nem volt olyan lassabb tempójú beállítás, amivel a 80-as évekbeli zenéket kezelni lehetett volna.
Minden hangos és rohanós az életünkben – úgy élünk, mint egy nagy McDonalds-ben, ahol csak a gyorsaság és a hangerő számít, és ha valaki szólni szeretne, mindent és mindenkit túl kell harsognia.
Pedig mostantól egy olyan időszak kezdődik kedves konfirmandusok az életetekben, amikor az igazán értékes dolgokat már csak csendben mondják el majd nektek. Mostantól kötelezően nem erőlteti rátok senki az igazságot, mostantól nektek kell lépnetek és tennetek azért, hogy a világ, az élet valódi értékei a tiétek legyenek.
Ezért választottam a konfirmációi istentiszteletre ezt az Ószövetségből származó történetet Illés prófétáról. Egy nagyon nehéz időszak után az életében ez a próféta már egy hegyre, egy barlangba menekült, és készen állt arra, hogy mindent feladjon. De Isten nem hagyta őt magára. Illés tudta, hogy szólni fog hozzá és várta, hogy majd a tomboló szélben, a földrengésben, a pusztító tűzben szól majd hozzá az Isten. De kiderült, hogy halk és szelíd hangon szólította meg őt. Nem a mindent túlharsogó zajban, nem az üvöltésben, hanem a szelíd és halk csendben.
Mostantól fogva így keressétek az Isten hangját az életetekben. Ne várjatok addig, amíg vihar és földrengés hozza el, ti magatok teremtsetek az életetekben békességet és csendet. Ebben a csendben mindig ott lesz Isten szeretete – gondoljatok a tékozló fiú történetére, a Jézus Krisztus Szupersztár musicalben is látott jézusi szelídségre, az úrvacsora bensőségességére, egy ifjúsági konferencia jó hangulatára.
Mostantól ezek az élmények és tapasztalatok az Isten csendes, halk és szelíd hangján érnek el hozzátok. Felnőttetek ahhoz, hogy ne kiabálva, fegyelmezve kelljen veletek beszélgetni.
Ahogyan Illést is megszólította ez a halk és szelíd hang, most ezen a konfirmációi ünnepen hozzátok is szól az Isten: mit is csináltok itt? Csendben válaszoljatok neki hittel, reménységgel és szeretettel.
Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése